Hordozható alternatívák  Mártonffy Attila, 2009/08/31 09:01

Találékonysággal és kézügyességgel olyan, napkollektorokból és szélkerékből álló, kombinált energiaforrást lehet összerakni, amelyet akár az energiafogyasztás helyszínére is lehet húzni. Szélmalommal pedig még kutat is üzemeltethetünk.   A vállalkozó kedvű ember több okból is nekiláthat alternatív energiaforrást házilag előállítani. Az egyik, hogy birtoka távol van a közművektől, s a villany—víz oda vitele irreálisan sokba kerül – ha egyáltalán vállalkozik rá a közműszolgáltató. A másik ok, hogy idejében fel akar készülni a globális energiaválságra, s nem szeretne zavarba jönni, ha lekapcsolják a Nagy Kapcsolót, vagy elzárják a Nagy Csapot. Az ilyen irányú törekvéseket egyébként szervezetek is támogathatják mind szakmailag, mind anyagilag. Az Energiaklub szakmai és az Ökotárs Alapítvány anyagi támogatása segítségével épített kombinált energiaforrást tanyájára Lénárt István gazdálkodó. „A 115 centiméter rotorátmérőjű szélturbinával kiegészített napkollektor 1500 watt teljesítményű, ami elég például egy hagyományos, keverőtárcsás mosógép és centrifuga, valamint kisebb háztartási gépek üzemeltetéséhez – az automata mosógéppel viszont már nem birkózik meg. Az áramot 15 darab, amorf szilíciumos napelem a nap fényéből, valamint egy szélturbina szélenergiából termeli. Az áramot 130 amperórás akkumulátorok tárolják, egy inverter pedig a 12 volt egyenáramot 220 volt váltóárammá alakítja” – magyarázza a berendezés működési elvét a szokolyai Kacár tanya tulajdonosa. S hogy ne kelljen kábelkilométereket lefektetni a nagy kiterjedésű birtokon, az egész szerkezetet ráapplikálták egy kimustrál orosz katonasági szerelőkocsi alvázára; így az áramforrást oda lehet húzni, ahol éppen szükség van rá. A szél erejét vízhúzásra is lehet használni, a tanyán Norton-kúthoz alkalmazzák. (Ez tömör heggyel felszerelt, a vízadó réteg szintjén perforált acélcső, amelyet veréssel hajtanak le a vízadó rétegbe.) A találékonyság itt is csillagos ötöst érdemel: a malmokéhoz hasonló szélkerék vázát, azaz négy tartóoszlopát vasúti talpfák alkotják. A tetején lévő forgózsámoly egy pótkocsi forgózsámolya, a tengelye egy MÉH-telepre került markológép munkahengerszára, a két csapágy egy csillekocsiról származik, az excenter pedig valaha egy traktor első gömbcsuklója volt. A négylapátos szélkerék vitorláit nem egy síkban, hanem mindegyiket a szél irányához képest kissé ferdén kell beállítani, így vászonnal fedett felületük jobban fogja a szelet, azaz lényegében így érvényesül a felhajtó erő. A szélmalom vitorláit a tetőről lenyúló hosszú fordítórúddal lehet szélirányba fordítani, aminek a végéhez fordítókerék van erősítve. Ha a vitorlákat a szél irányába forgatjuk, akkor ne felejtsük el a fordítórudat kétfelől jól kitámasztani. Ezek a szerkezetek megmutatják és mindmáig emlékeztetnek minket, hogy környezetünkkel harmóniában is lehet élni. Elfeledtetik -- ha csak rövid időre is --, hogy oly korban élünk, amikor szokásból vagy kényelemből szakítunk mindennel, ami csak egy kicsit is természetes.