A VARÁZSLATOS LUCA-SZÉK  -garnik-, 2009/12/31 11:04

Hazánk Luca napi hagyományai közül talán a legtitokzatosabbak a Luca székéhez kapcsolódó népszokások. Székelyföldön napjainkban is foglalatoskodnak még Luca-szék készítéssel. Egyikőjük Györgypál Imre, aki minden évben mással teszi különlegessé keze munkáját. A tavalyi szék aljára például ráfaragta magát a boszorkányt, hogy a hoppon maradt boszorkány-figyelőket is kárpótolja valamivel. S ha valaki a templomban eredmény nélkül ágaskodott a Luca-széken, elég volt a széket megfordítania.   Hazánk Luca napi hagyományai közül talán a legtitokzatosabbak a Luca székéhez kapcsolódó népszokások. Amikor életbe léptették a Gergely-naptárt, Luca napja volt az év legrövidebb napja, éjszakája pedig a leghosszabb éjszaka, s mint ilyet, gonoszjáró napként tartották számon. A Luca név tehát a Lux (fény, fényesség, világosság) szóból is eredhet. A legenda szerint az ókeresztény időkben élő Lúcia édesanyja egyszer nagyon megbetegedett, és együtt mentek segítséget kérni Szent Ágota sírjához. Lúcia ott elaludt, és álmában úgy határozott, hogy Jézus menyasszonya lesz. Noha édesanyja meggyógyult, nem fogadta el lánya elhatározását, és pogány vőlegényhez akarta adni. Mivel Lúcia nem tágított, elítélték. Igás állatokkal akartak keresztülhajtatni testén, de az állatok megtorpantak lekötözött teste előtt. Az emberek mégis el akarták pusztítani, így végül megégették. Így tehát nem véletlen, hogy a Luca napi szokásokhoz gyakran kapcsolódik a tűz. Egy másik hagyomány szerint saját maga szúrta ki a szemét, hogy ne tetsszen kérőjének. Ezért is lett a későbbi szent a szemfájósok, és a vakok védelmezője. A magyar néphitben Luca bűbájos, boszorkányféle alak, aki megbünteti, és rontást hoz azokra, akik fonnak, kenyeret sütnek, vagy mosnak december 13.-án. Kölcsönadni sem volt ajánlott ilyenkor semmit, mert az elvitt dolog boszorkányok kezére kerülhetett. A legnevezetesebb Luca napi szokás a Luca székének faragása. Ha jobban megnézzük a készülő, vagy a már elkészült kis ülőpadot, bizony az sokszor keskeny és hosszúkás, hogy a gyerekek is tudjanak rajta hosszirányban ülni, azaz lovagolni. A ló hátához hasonlóra készített ülőeszköz a lóca, lócska, azaz lovacska. Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyékben ma is úgy mondják a lovat, hogy lú, lúcska, lúcka, lúca. Ötletesebb ajándékot el se lehetne gondolni a hosszú téli estéken lovagolni vágyó fiúcska számára, mint egy hintalószerű lúckát, azaz táltos lónak, paripának képzelt lócát. A Luca-széke 13 napon át tartó készítéséhez - Luca-naptól egészen karácsony estig – tizenháromféle, némely helyen kilencféle fa szükséges: például kökény, boróka, körte, som, akác, cser- vagy rózsafa. Azaz a keményebbek. Innen is lehet a mondás, hogy: "Kemény fából faragták”. Készítője Luca napjától kezdve mindennap faragott rajta egy kicsit, de csak karácsony estéjére volt szabad elkészülnie vele. (Mondogatjuk is: „Lassan készül, mint a Luca széke.”) A széket általában fiatal legények vagy férfiak titokban készítették valamilyen eldugott helyen, hogy senki ne szerezzen róla tudomást. Elkészültével a legény erre ráállva az éjféli misén megláthatta a boszorkányokat, hiszen azok ilyenkor szarvat viseltek. Ha a legény épp bőrrel kívánta megúszni kíváncsiságát, el kellett menekülnie a megdühödött boszorkányok elől. Ez azonban csak úgy volt lehetséges, ha mákot, másutt kölest, lencsét, kendermagot, illetve kását szórt szét maga mögött az úton. Ugyanis míg azt a boszorkányok fel nem szedték, addig nem árthattak az őket meglesőnek. Talán innen ered az a magyar szólás, hogy a szerencsés embernek „mákja van”. Ha a Luca-széke készítőjének sikerült szerencsésen hazaérnie, a széket el kellett égetnie, fokhagymát kellett tennie a kulcslyukba, kést kellett vágnia a bal ajtófélfába, és keresztbe kellett állítania a söprűt, hogy a boszorkányok bosszúját másodszorra is elkerülje. Székelyföldön napjainkban is foglalatoskodnak még Luca-szék készítéssel. Egyikőjük Györgypál Imre, aki minden évben mással teszi különlegessé keze munkáját. A tavalyi szék aljára például ráfaragta magát a boszorkányt, hogy a hoppon maradt boszorkány-figyelőket is kárpótolja valamivel. S ha valaki a templomban eredmény nélkül ágaskodott a Luca-széken, elég volt a széket megfordítania. Noha székeit sokféle fafajtából készíti, éger mindig szerepel a felhasznált faanyagok között. Mint mondja, égerre nagy szüksége van a boszorkányoknak, mert nedveit titkos mágia során hasznosítja, valamint vihart is ennek segítségével kelt. Az idei székben tiszafa is lesz, ami kétezer évig elél. A mester erről is szívesen mesél mindenkinek, aki segít neki a Luca-szék elkészítésében. Apró csereadomány fejében bárki bekapcsolódhat a munkába, aki boszorkányt szeretne látni. Mint mondja, aki már kétszer besegített, egész biztosan látni is fogja. Hihetünk neki, hiszen van már tapasztalata a boszorkányok kifigyelésében. A bűbájos Lucát azonban még neki sem sikerül mindig ráncba szednie. Az idén ugyanis leégett Györgypál Imre műhelye. Így az idei székben felhasznált fák egy része Luca pusztító tüzét fogja szimbolizálni, megakadályozni. Aki tehát nem hisz Luca varázserejében, bátran szegődjön a mester szolgálatába. Egészen biztosan megkérdőjelezhetetlen beavatást nyer minden Luca napi bűbájos titokba. -garnik-   Kapcsolódó linkek Magyarok Szövetsége a társ. önszerveződés lapja 8.karácsonyi szám megrendelhető: